Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Magyar szarka keringő galamb kialakulásának, tenyésztésének története,fajtaleírása

 

img161.jpg

 

A Magyar szarka keringő kialakulása.

A fajta kialakulásának a múlt homályába vesző kezdetére, és ennek a kezdetének a felkutatására, megismertetésére az sarkallt, hogy egymástól egyre inkább eltérő időpontok, történetek, mondhatnám elképzelések jelentek meg eddig is nyomtatásban és forognak közszájon a fajta bölcsőjének számító Törökszentmiklóson és környékén.   Persze az eltérő elképzelések nem mindig zárják ki egymást. Vannak, akik a fajta „életét” a fajta elfogadás időpontjától számítják, vannak, akik a jóval régebbi időktől, amit esetenként írásos emlékek is alátámasztják.
Abban valamennyi visszaemlékezés megegyezik, hogy az indulás Molnár Imre bácsi a jó nevű ácsmester portájáról történt. Az 1930-as évek elején Ő, mint köztudottan megszállott galambász a Belgiumban élő rokonától 2-3 pár különböző színű szarka rajzú galambot. Ezek a visszaemlékezések szerint viszonylag kistestű tipikus keringő galambok voltak. A galambász körökben hamar híre ment és több galambász is megcsodálta az „új szerzeményeket”. Az akkor galambászok közül ezek elsősorban a rajzos galambokat tenyésztők körében arattak sikert, ezt bizonyítja, hogy akik a szaporulatból vittek többnyire a szolnoki keringők mellett tenyésztették. A szaporaságuknak, a jó nevelőképességüknek ellenálló képességüknek köszönhetően néhány év alatt jelentős állományok jöttek létre. A már említett Molnár Imre bácsi mellett a negyvenes évekre jó állománnyal rendelkezett Túri Béla és Fehér Mihály, akik együtt tenyésztettek, hiszen egy portán laktak, ott volt mindkettőjük állománya.
Mindenképpen említést érdemel Hinek János, aki főként szolnoki keringőket tenyésztett és ezek mellett tartott jó szarka állományt, vagy Hajdrik János, akinek a dúcában főként szarkák voltak. Nyeső József villanyszerelő is tartott pár darabot kedvtelésből. A második világháború utáni időkben egyre nagyobb létszámban található volt a városban a fajta, amit különböző bekeresztezések folytán egyéni ízlések szerint tenyésztették és hajtották.
Hatalmas falkák szálltak délutánonként a város felett. Meg kell említeni, hogy ezek a madarak, ha küllemre nem is, de tájékozódó képességben kiválóak voltak. A 60-as évekre kialakult egy a többségi ízlésnek megfelelő típus a fajtán belül, amit már tudatosan tenyésztettek, és a küllemi jegyeket szilárdan rögzítették. A tenyésztők egyre többször hasonlítgatták össze kedvenceiket, és egyre többször vitáztak.  Szükségessé vált 30-35 év után egy írásban rögzített standard megfogalmazása. A kemény viták után a végső lökést az adta, hogy 1968-ban Németh István és társai nevezetek az országos kiállításra. Itt a fajta bírálatát elutasították. Mert nem volt elfogadott fajta leírása. Elengedhetetlenné vált az egységes fajtaleírás elkészítése, amely 1970-re öltött formát. 1970-ben a törökszentmiklósi kiállításon először bírálták rögzített fajtaleírás alapján a szarkákat, akkor még törökszentmiklósi szarka néven. Még ebben az évben benyújtották a leírást a Magyar Galambtenyésztők Szövetségéhez. Ezt követően 1971. január17.-én Törökszentmiklóson, a Vasas Kultúrház termeiben rendezett kiállításon a Szövetség képviselőinek jelenlétében, Mezei Sándor és Varga József szakmai irányítása mellett, került végleges formába a dokumentum, amely szintén az ő javaslatukra már, mint a Magyar Szarka fajtaleírása került jegyzőkönyvvezetésre. Ezen a kiállításon több mint 70 db madár egyedi ketrecekben, és még több volier került bemutatásra. Meggyőződésem, hogy a fajta e jelentős dátum óta is töretlen fejlődésen megy át, és ha egyedszáma , tájékozódó képessége csökkent is az évek folyamán, népszerűsége nem valószínű, hiszen 60-80 egyedszám ugyanúgy megtalálható a kiállításokon, mint évekkel ezelőtt.
Megítélésem szerint egyedszáma nem gyérül jobban, mint a többi fajtáé, hiszen az urbanizáció egyformán sújtotta őket. A tájékozódó képesség csökkenése a zárt tartás következménye, amit sajnos a tenyésztők idéztek elő. Emlékszem az első pár galambomra a 70-es évek elején, (ami abban az időben Törökszentmiklóson csak szarka lehetett), egy évi szoktatás után, a vedlést követően a tetőre sem tették a lábukat úgy tértek haza a dúcba, ahonnan kaptam őket!
Polgár Béla, Törökszentmiklós    

 

 

 

 

 

 

 

img160.jpg

 

 

Magyar szarka keringő galamb


A Magyar szarka keringő galamb /Columba domesticus gyrus pica Hungaricus/ új, a közelmúltban kitenyésztett fajta. Először és hivatalosan Budapesten, az 1971. évi Országos Galamb kiállításon mutatták be a törökszentmiklósi tenyésztők. Kitenyésztésének helyén Törökszentmiklóson és környékén , jelenleg több mint 2000 pár törzsgalamb található ebből a fajtából. Ez olyan jelentős mennyiség, hogy szükségszerűnek tartjuk az ismertetését.


Magyar szarka keringő galamb standard leírása:       

                
Beosztása: Középnagyságú , arányos testfelépítésű mérsékelten meredek testtartású hosszúcsőrű,keringő fajtához tartozik .
Kitenyésztési helye: Törökszentmiklós és környéke.
Röpstandardja: 1 óra hosszidő .
Összbenyomás : Élénk vérmérsékletű , hosszúcsőrű ,keringő típus.
Értékelés : 15 pont.
Testfelépítés ,testtartás : Hossza a begytől a kormánytollak végég 24-27 cm.
Magassága 22-24 cm.Törzse a farok irányába enyhén lejt.A nyak közepes hosszúságú,
a testtel arányos ,függőleges tartású ,tőben vastag, a fej felé vékonyodó. A mell széles,domború és izmos. A hát a váll felé széles, a farok felé enyhén vékonyodva lejtő ,a farok felé enyhén vékonyodva lejtő, a farok vonalával egyirányú .A szárnyak jól fejlettek, testhez simulóak, a faroktollakon fekszenek. A vállbúbok a törzsből enyhén kiemelkednek ,a szárnyak hegyei a faroktollak végeit nem érik el. A farok keskeny és zárt, közepes hosszúságú a kormánytollak száma 12 db. A lábak széles mellközből nőttek, a csüd és az újjak pirosak és tollatlanok. (Értékelés 25 pont) .
Fej,szem,csör:A fej a testhez viszonyítva arányos, a fejtető enyhén ívelt .A homlok vonala a csőr genin vonalát törésmentesen enyhe ívben követi. A tarkó lekerekített. A szem szivárvány hártyája fehér ,enyhén vérerezet .A szemgyűrű kétsoros sárgásszínű. A csőre a szájzugától a kávák végéig 22-25 mm, tompa, kissé lefelé irányuló ,színe világos ,enyhén rózsaszínű. Kivéve a feketéknél és a kékeknél ,ahol a felső csőr kávája hegyén halvány sötét jelzés van. Az orrdudor sima felületű ,fehéren porozott, a csőrhöz szorosan simul. (Értékelés 25 pont)
A tollazat színe ,rajza,szerkezete : A fej, nyak ,mell, hát, fartő és a farok színesek. A szárnyak ,a has és a láb tollai, fedett részei fehérek. A szarka rajz színhatára kb.1 cm-re takarja el a mellcsont elejét. Előfordulnak: Fekete ,kék ,sárga, vörös ,szürke és máj színben. A kékek kormánytollainak végeit sötét farokpánt díszíti . A tollazat tömött a testhez szorosan simul.(Értékelés 25 pont)
Egészségi állapot:Ápoltság ,röpkészség .(Értékelés 10 pont)
Súlyos hibák: Gyenge csontozat , keskeny , éles mell. Silány ,ritka tollazat , durva homlokos fej, aránytalan hosszú ,vékony nyak , erősen vörös szemgyűrűk, harisnyás lábak , a feketéknél és kékeknél egyszínű sötét csőr.
Enyhe hibák: Lapos húzott fej, az előírtnál meredekebb ,illetve laposabb testtartás ,enyhén lefutó lábszárak ,csekély rajzhiányosságok ,a mellen és a háton matt színek.
Fenti standard leírást a Magyar Galambtenyésztők Szövetségének Országos Röpszakosztály megbízottja jelenlétében a faját tenyésztők csoportja és a törökszentmiklósi 59. sz. egyesület vezetősége állította össze.


Törökszentmiklós,1971.január .17.
 
Mezei Sándor orsz. szakoszt. titkár
Strubán Gusztáv orsz. szakelőadó
Varga József orsz. szak. ügyvezető
 
Standard felülvizsgáló bizottság tagjai:
Sebők József,   Tóth János, Hamar Ferenc, Horváth Antal, Németh István, Sebők István, Bálint István elnök